egyre magabiztosabban kezelem a hülye közlekedési helyzeteket. De ma valahogy meg voltak bolondulva az utakon az emberek. 1. Az 5 sávos úton, ahol 70-nel lehet menni (többel szoktak egyébként), az út közepén csámborgott a fura gyalogos, akit úgy tudtam átengedni, hogy 40-re kellett fékezni. De megköszönte. 2. Két teherautó is úgy gondolta, hogy arra a sávra kanyarodik ki, amin éppen én közlekedem 90-100-zal, és laza mozdulattal kerültem ki mind a kettőt, de mégis úgy gondolom, hogy az ilyesmire nem nekem kell figyelnem, hanem a kikanyarodó félnek. 3. A körforgalomban a menő-manó úgy gondolta, hogy az 1 sávos utat kiszélesítheti 2 sávosra, mellém került (amit nem szabad körforgalomban), majd ugyanazon a kijáraton furakodott ki, amin én is, és miután jól kikáromkodtam magam, láttam, hogy illedelmesen megköszöni, hogy beengedtem. A 4-7. esetet már el is felejtettem, pedig számoltam hazafelé.

Nem ez a bajom egyébként, hanem, hogy tényleg nekem kell extra módon figyelnem, hogy ne történjen baj? Rám bízza a többi autós a bizalmat mindannyiunk testi épsége érdekében? Nem kérek ebből a felelősségből, köszönöm.

az utóbbi időben olyasmi felé közelít, amit majd látni szeretnék rajta. Persze a múlt heti szülinap kissé visszavetette ezt a folyamatot. Aztán a most hétvégén is party... Gábor panaszkodik, hogy kicsik lettek a domború formáim, a Lúj meg a múltkor olyan képet rakott a facebook-ra, ami rávilágított, hogy 50 évvel ezelőtt a férfiak rá se néztek a sovány lányokra, mert a husosabb darabok voltak kelendőbbek. Ma meg...

Nekem is van egy T. Kollégám. Illetve volt, mert leszerelt. Elment. Elment a messzi Germániába, mert ott kilencszer (!) annyi pénzt fog keresni, mint itthon. És rájöttem, hogy nem bírom az ilyen szeparációs helyzeteket.

Havat lapátolt, minden nap főzött, takarítani még nem volt ideje, dolgozni járt és haza, karácsonyi ajándékokért rohangált, muffin-tésztát kevert be, salátát szeletelt, bútort szerelt, függönyt rakott a karnisra. Karácsonyi menün gondolkozott, könyveket pakolt a könyvespolcra. Néha fázik, de esténként melege van, mert a padlófűtéshez hozzá kell szokni. Karácsonyi slágereket hallgat a rádióban, mert különben semmi sem hozná karácsonyi hangulatba. Se igazi hó, se igazi hideg.

Átvettem a kulcsokat. Miénk a kecó. Csak a miénk.

:-)

A nagy melegre való tekintettel a héten ki se dugtam az orrom a hűs lakásból (kivéve amikor elmentem fagyit venni a sarki boltba), főleg nem biciklivel, hanem híradó közben tornázgattam, kb. 15-20 perces, főleg erősítő gyakorlatok, főleg lábra és popsira. Az eredmény: mínusz egy kiló. Persze lehet, hogy egyáltalán nincs köze a tornázásnak a kilóimhoz, épp ma hallottam a hírekben, hogy a nagy melegben a szervezet bedobja a tartalékon túli erőforrásokat is.

Attól pedig kifejezetten féltem, hogy a hőségben sokat kell vezetnem, ezért minden fülfájásos hajlamom ellenére magamra zúdítottam a kereszthuzatot, jegeskávét iszogattam, és almát eszegettem, és így kibírható volt a másfél órás út. Aztán hazaértem, hurrá!

Hogy mit csináltam a héten? 5 napból 3-szor biciklivel mentem a munkahelyemre és haza,  mert az milyen egészséges, dinnyét, salátát és natúr sült csirkehusit ettem, mert az milyen diétás. Az eredmény: plusz 2,5 kiló.

De ez hogy lehet?!?!?!?

kezdett bosszantani, de mára teljesen elegem lett a dologból. A hiradó akasztott ki. Régebbi hír, hogy két csaj kézen fogva egy autóban lettek öngyilkosok. Aztán egy testvérpár is hasonlóan, otthon. Aztán egy ember kivégezte három családtagját és öngyilkos lett, egy nő meg a két gyerekét mérgezte meg és szintén öngyilkos akart lenni. Aztán ott vannak a forgalommal szemben autópályán közlekedő halottak, akik eleinte csak eltévedt szerencsétlenek voltak, később az öngyilkosság egy formájává vált a szembefordulás a  forgalommal. Ezek mind egy-egy esemény, de a hiradóban nem mulasztják el MINDIG elsorolni, hogy milyen hasonló korábbi esetek voltak. Például a héten többször is megemlítették, hogy 1 évvel ezelőtt egy férfi ölte meg a családját és aztán magát, és azt a két másodperces vágóképet is mindig-mindig meg KELL nézni arról a véres láncfűrészről.

Aztán rájöttek, hogy megszaporodtak az öngyilkossággal kapcsolatos hírek, és akkor elszabadult a káosz. Először csak az volt egy hír, hogy az öngyilkosságok megszaporodnak az ilyen (milyen?) időjárás esetén. Aztán megkérdeztek egy asztrológust (!), aki elmondta, hogy közel van az Uránusz, ezért tényleg többen ölik meg magukat. És aztán meginterjuvolták a toxikológus Zacher Gábort (akinek mi köze az öngyilkosságokhoz?), azt nyilatkozta, hogy napi szinten kezelgeti a megmentett öngyilkosokat.

Csakhogy egy dolgot kifelejtettek az összefüggéseikből: azt, hogy a tévét az emberek nézik, és amit látnak (amit sokszor látnak), az beépül a viselkedési repertoárjukba. Szóval elképzelhető, hogy egy ember azon gondolkozik, hogy nincs értelme az életének, alapesetben nem ölné meg magát, de mivel egész nap ezt látja-hallja, egyszercsak úgy gondolja, hogy ma este ő is benne lesz a tévében. Az öngyilkos hírességeket - főleg ha a média rengetegszer beszámol erről - sok buta rajongó mintázza le saját öngyilkosságához, ez régóta megfigyelt tény. Ott van Kurt Cobain, a fiatal rajongók még a pisztoly típusát és a testhelyzetet is lemásolták, amikor öngyilkosok lettek. Aztán itt van Zacher Gábor. Eddig festékhigítóról, fagyállóról, divatos kábítószerekről, alkoholról beszélt. Most meg már ő is az öngyilkosságról beszél! Zacher Gábor fontos ember, az emberek odafigyelnek arra, amit mond. Amit mond, annak súlya van.

Aztán volt egy olyan megfigyelés (persze nem Magyarországon, hanem valahol nyugaton), hogy mindig részletesen beszámoltak a metró elé ugrásos öngyilkossági esetekről, aztán észbe kaptak, és amikor elkezdtek erről nem beszámolni, hirtelen lecsökkentek a metró elé ugrók. Milyen érdekes...

Szóval miért is növekszik az öngyilkossági esetek száma az utóbbi időben?
a) időjárás
b) Uránusz
c) szenzációbuzi, hírhajhász, önkritika nélküli híradás

A mai napon nagy teljesítményre szántam el magam: életemben először biciklivel mentem dolgozni. 28 perc alatt a munkahelyen voltam, meg is lepődtem a hatékonyságon. Hazafele viszont ebben a hőségriadós melegben kellett felbicikliznem a böritől a pápai út tetejére, térkép mellékelve. A "föl" előtag pedig Veszprém domborzati adottságairól árulkodik. Aztán rájöttem, hogy reggel azért voltam olyan hatékony, mert az az ellenkező irány :-)